Vad élmények

Megszólal az ébresztőm, 4 óra van, rögtön fel is keltem apát, elérkezett a várva várt nap. Egy bő óra múlva már a bérelt csónakban evezek a horgászhely felé, igen lassan, mivel teljesen elvarázsol a tiszta víz és a benne rejlő hínárerdő, áthaladok egy nádban lévő folyosón és látom, hogy apa már pakol ki, ezért én is ráteszek egy lapáttal. A kipakolás után, rögtön a vízre mentünk, hogy megkezdjük az előttünk álló rész feltérképezését. Mivel a nyár talán legmelegebb időszakára esett a horgászat, ezért olyan részeket kerestünk, ahol a mélység meghaladta az 1 métert. Ez furán hangozhat, azonban az egyébként is sekélynek mondható tó vízszintje az egy hete tartó kánikula hatására sokat csökkent. Hosszú tapogatózás után az előttünk húzódó patakmeder két pontján alakítottunk ki etetést, mivel ott volt a legmélyebb a víz. Az etetés nem vittük túlázásba, a közel 30 fokos vízben már nem olyan aktívak a pontyok, a kevés oxigén miatt. A két nádas között lévő 10 m széles átjáróban egy sávot húztam, kis mennyiségű erjesztett kukorica és búza keverékével. Az átjáró legmélyebb részére került a szerelék, aminek a közelébe szórtam még egy tartalmas keveréket, mely a csípős paprikás Carp Zoom bojliból, a saját készítésű, szintén magas paprikatartalmú fűszeres bojliból és halibut pelletből állt és az egészet egy kis halolajjal meglocsoltam. A másik etetést egy nyíltabb részen alakítottuk ki, oda még kevesebbet etettünk, és főleg pelletet. 

A horgászhelyünk.

A szerelék közepes méretű vastaghúsú CarpNCarp horogból állt (2 fajta), és mindkettőre zsugorcsövet tettem, a tökéletes akadás érdekében. Az egyik egy öblösebb horog, ami elvileg a legstabilabban marad a hal szájában (akadós vízre találták ki), a másik pedig a hosszúszárú hajlított, a kedvencem. Az előke hossza körülbelül 15 cm, az egyszerű iszap színű CarpNCarp fonott előkéből kötöttem. Az egyik botot ólomklipsszel szereltem, a másikat in-line ólommal, mindkettőn 80g-os ólmot használtam, mivel nem horgásztunk messzire (60-80 méter). 

A bevetett szerelék.

Az etetés után rögtön megélénkült a víz, az első kapás a nyílt vízen elhelyezett szerelőken volt, egy tenyérnyi bodorka jelezte, hogy a halibut pellett nem lesz nyerő csali, ha pontyot szeretnék fogni. Dél körül újabb kapás a nád közeli, baloldali kapásjelző szólalt meg, egy kis compónak ízlett meg a pasztázott bojlim. Azonban annyira gyönyörű volt a kis hal, hogy ezt a csalit nem cseréltem le, csak nagyobb méretre váltottam, és elhagytam a pasztát. 

Egy aranyos kis compó.

Jól tettem, 2 óra tájékán, a legnagyobb kánikulában, éppen a lábamat hűtöttem a vízben, mikor szó szerint elfüstölt a „compós” bot, a bojlimmal együtt. Apa is rögtön kiszaladt az árnyékból a csónak felé, és irány a halhoz. Ahogy haladtunk a hal felé, folyamatosan feladatot jelentett a zsinórra feltekeredett hínár leszedése. Miután az összes akadály elhárult kezdődhetett a fárasztás, rögtön látszódott szép hal van a horog végén. Fantasztikus látvány volt, ahogyan negyedórás harc során a sötét tükrös próbál menekülni és megbújni a hínárosban. Mire megszákoltuk, a közelünkben horgászó kissrác már várt minket a parton, ekkor tudatosult bennem, hogy sikerült megfognunk az első szentannapusztai igazi vad pontyunkat.

Íme, a 9,7 kg-os gyönyörű sötét színű tükörponty.

A szerelék visszahúzása után, a másikat áthelyeztük a szemben lévő sziget elé, mivel több ígéretes amúrokat láttunk arrafelé, és ott is találtunk egy közel méteres vizet. Etetésnek körülbelül egy kilónyi erjesztett magot és pár marék tigrismogyorót szórtam. Csalinak pedig, egy szem tigrismogyorót és egy 10mm-es CarpZoom scoopex ízesítésű pop-up bojlit fűztem fel, vízben kipróbáltam, a horgot épp nem emelte meg. Azonban ez a szerelék nem tetszett meg egy tólakónak sem, és a másik bot is hallgatott. A nagy meleget még a fák nyújtotta árnyékban is nehezen bírtuk apával, a késő délutáni órák gyorsan elteltek, a másik oldalon kissé távolabb mellettünk horgászó korombéli sráccal beszélgetve.

Még naplemente előtt újrahúztuk a végszerelékeket, és át is helyeztük őket. A pontyot (és compót) adó végszerelék (bal oldali) mindösszesen néhány méterrel helyeztük arrébb, az átjáró legmélyebb részről egy alig félméteres (sekély víz hamarabb lehűl elven) helyre került a hínáros szélébe, sőt egy kicsit talán beljebb, ahol a mederfenék kopogósan kemény volt. Etetésnek szórtam erjesztett magot a sáv ezen felére, valamint nagy méretű halibut pelletet (4-5 szem) és pár marék kőkemény bojlit. Kőkemény alatt a még tavaly készülteket értem, azért volt erre szükség, mert az újracsalizás végett kihúzott horog végén ismét ott figyelt egy bodorka. A csalin nem változtattam, tapasztalataim szerint a kishalak kevésbé aktívak éjszaka, és ha este még azok, a kemény bojlikkal úgyse tudnak mit kezdeni.

A másik szereléket (a jobb oldali bot), szintén egy hínármező elé helyeztük el, kemény talajra, annyi különbséggel, hogy itt a csípős paprikás Carp Zoom bojlival csaliztam. Az etetés hasonló volt, 10 szem golyó és pár szem halibut pellet, még egy maroknyi magot is rászórt apa, koncentráltam a horog mellé.

9 órakor, miután kényelmesen megvacsoráztunk, a baloldali kapásjelzőt hevesen meghúzta valami, egy darabig még rajta volt a hal, aztán már sajnos nem. Mindenesetre bíztató előjel volt az estére nézve. Újrahúztunk, kevés etetés, alig pár perce értünk vissza, erre jobb oldali kapásjelző kezd rá élénken. Ezt a halat már sikerült megfogni, nem volt egyszerű feladat, mivel a hínármezőben legalább 20 métert ment jobbra-balra, nehéz volt követni az útvonalát. Természetesen nagyon örültünk a szép tőpontynak és immáron még 10 óra előtt mindkét etetésen volt kapásunk.

7,2 kg-os vad tőponty.

Elmúlt 10 óra mire, végre kicsit ledőlhettünk apával, persze ez sem tartott sokáig, most a bal oldali boton volt kapás és az összes füstölős közül talán ez volt a legerőteljesebb. Sőt a ráemelés után (véleményem szerint ilyenkor már fölösleges bevágni, mikor 5 méter zsinórt lehúzott a hal) a rendes fékről szinte ugyanolyan ütemben vitte le a zsinórt, mint a nyeletőről. Nem meglepő módon ennek a halnak tartott a legtovább a fárasztása, a hínárszedés után még több mint fél óráig igen erősen küzdött.

A vadak közül a legvadabb (7,5 kg).

A sorminta folytatódott, kevés pihenő után a jobboldali szerelék bizonyította fogósságát. Ismét egy gyönyörű pontyot sikerült partra csalni egy rövid fotózásra.

7,7kg-os bajszos bojlifaló.

Elérkezett az időszak, éjfél tájékán, hogy nem volt időnk visszahordani a végszereléket, mivel a bal oldali boton jelentkező hal megelőzött minket. Minden tökéletesen zajlott, a fárasztás közel fél óráig tartott, melynek minden percét kiélveztük. Fantasztikus érzés, látvány egy ilyen tavon, ezeket a pontyokat fárasztani, és mindezt teliholdkor. A hínároktól való megszabadulás után kikapcsolt fejlámpával is láttunk minden.

Még egy csodálatos bajszos (7,1 kg).

Miután a szerelékek visszakerültek a helyükre, kimerülve feküdtünk le apával és nem bántuk, hogy a következő, egyben utolsó hal 4 órakor jelentkezett, a sormintát megszakítva ismét a baloldal volt akcióban. A küzdelem közben fokozatosan világosodott és a felkelő Nap, valamint a gőzölgő víz látványa még különlegesebbé tette az utolsó fogást. Ezt a pontyot apa fárasztotta ki, és hogy örömünk fokozhatatlan ezzel a hallal megdöntötte saját rekordját.

Az utolsó, a legszebb és apa legnagyobb hala (9,5kg).

Egy rövid alvás után reggel következett az összepakolás, azonban még az is boldogan tettem, hiszen ezen a horgászaton szinte minden összejött. Azzal a céllal indultunk el horgászni, hogy fogjunk egy szép pontyot, aztán ez már napközben sikerült, nem is akárhogy. Este vacsora közben éreztem, hogy lesz még kapásunk, bíztam benne, hogy mindkét etetés ad egy halat, szerencsére ezt is sikerült túlszárnyalni. Engem az is büszkeséggel tölt el, hogy a saját készítésű bojlimmal is sikerült szép halakat fognom, természetesen ehhez kellett a megfelelő etetés is. Továbbá a Carp Zoom paprikás bojli is bizonyította, nem véletlen a kedvencem, a halibut pelletet meg mindenki jól ismeri. Mindenkinek hasonlóan fantasztikus élményeket kívánok!

C&R

Természetesen minden kifogott hal visszakerült a vízbe!
 

Csukás Róbert