Tisza tó 2012
Már 25 év telt le azóta, hogy először horgásztam barátaimmal a Tisza tavon. Az első horgászat Tiszanánán a félszigeten volt, ahol egy októberi napon kezdtük meg a horgászatot. Az a hely akkor még egészen más volt, mint most. Ma ez egy nyűzsgő kikötő. Akkor még a félszigeten alig járt valaki. Néhány helyi horgász csónakja volt kikötve a zsombékos nádfallal körbenőtt öbölben, a másik oldalon pedig az élő Tiszával közvetlen kapcsolatos ártér. Itt vertünk sátrat, innen horgásztunk és fogtunk süllőt, harcsát, pontyot, olyan hidegben amikor a víz reggelre belefagyott a vödörbe.
Na de térjünk vissza napjainkhoz ne nosztalgiázzunk tovább.
Ugyanazokkal a barátaimmal horgászok még ma is, mint akkor azon az első Tisza tavi pecán. A Tisza tó az általam legszebbnek, leg vadregényesebbnek és legkiszámíthatlanabbnak ítélt víz. Egy szép nyári napon horgászni indultunk néhány napra párommal, öcsémmel és barátommal. Tiszafüreden szálltunk be a hajókba és úgy döntöttünk, hogy az Aranyosi sziget felé vesszük az irányt. Öcsém évek óta rágja a fülem, hogy próbáljuk meg a tározót, mert eddig szinte mindig a tó élő Tiszai részén horgásztunk.
Hát legyen, jöjjön a tározó. Az Örvény alatti öblitőcsatornán mentünk be a tározóra. Gyönyörű idő volt, napsütés, meleg, jól esett szépen lassan haladni a vízen.
Ahogy Örvény felé haladtunk a hajózható részen mellettünk vizinövénnyel sürün benőtt részek kis vízi tisztással ahol kárókatonák kergették a küszüket nagy lelkesen. Balra Örvény felé fordulva a szükebb fák által boritott csatornába fordultunk. Egy kék villanás egy pillanatra feltünt egy jégmadár és már a sürü fák felé vette az irányt. Örvényt elhagyva jött az öblitő csatorna ezen keresztül irány a tározó. Néhány hasonlóan lelekes horgász igyekezett csónakkal jó horgászhelyet találni.
Ballagtunk a tündérrózsás felé, amely egy gyönyörű tündérrózsával benőtt holtág, de nem itt terveztük a megállást.
Mentünk tovább, keresve a nekünk megfelelő helyet. Találtunk volna több horgászásra kiváló nádfalat, de mivel hölgy is volt a társaságban olyan hely kellett ahol partra lehet szállni, ki lehet tenni a széket …..stb. így az Aranyosi sziget melletti öblitőcsatorna tározó felőli végén álltunk meg. Gyönyörü hely, 1-2 m-es víz, szemben -kb 30 m-re- nádfal, ideális helynek itéltük a horgászatra. Egyedüli zavaró körülmény az volt, hogy alkalmankén hajók, ladikok mentek el előttünk. Ez a forgalom akkor nem zavaró mikor valamely horgásztárs ment el ladikjával, hiszen lelassított és figyelt a felszerelésünkre, amit köszöntünk. Néha valamelyikük megállt, beszélegettünk, hogy megy a hal, ki hol mit fogott. Zavaró a néhány jaszkarizó hajós alkalomszerü jelenléte akik baromian sietnek valahová, pedig itt nem késik le az ember semmiről (legfeljebb a kapásról).
Sötétzöld, vízre hajló fák alatt álltunk meg táborozni és etetéssel kezdtünk.
Három helyet etettünk elsősorban fött magvakkal. Két helyet szemben a nádfalon és egy helyet egy kissé mélyebb területen. Elkezdtük a készségek összeállítását,a tábortűzhöz előkészületeket és megkezdtük a horgászatot. Három hely, háromféle csali (3 horgász, 6 bot). Kukorica, kukorica -csonti menü, ill. giliszta . Nézzük mit szeretnek a halak.
Csendesen üldögéltünk, beszélegettünk a csónak végében, de az első maszatolós kapás csak mintegy 1,5 óra elteltével jelentkezett. Tiszteletét tette nálunk egy olyan 30 cm-es dévér. (Megjegyzem, hogy szerencsére törpét nem fogtunk, pedig az emlékezetes Tiszai mérgezést követő éveben igen sok törpe akadt horogra). A kukorica-csonti menü tetszett meg neki. Ezen dévérnek néhány testvére is jelentkezett és ment vissza azzal a lendülettel a vízbe. Ez egy olyan csapat amely inkább fogja a halat és nem eszi. Nekünk a horgászat az Élet habos oldala, ezért is mondjuk, hogy Live & Let Live (élni és élni hagyni). Ha hagyjuk élni akkor még sok habban lehet részünk később is.
Lassan ránkborult a sötét, de a naplemente talán itt a tó szélén a legszebb.
Meggyújtottuk a tábortüzet, előkerítettünk egy üveg jófajta vörösbort és kellemes beszélegetésbe kezdtünk.
Az évek során sok olyan horgászaton vettem részt - és ez is ilyenre sikeredett – amikor fontosabb volt a kedvesemmel való együttlét, a barátokkal való beszélgetés, a csendes nézelődés egy ilyen szép vadregényes tájon. Nekem ez is a horgászat része és jól érzem magam akkor is ha vannak olyan napok amikor csak néhány dévér akad horogra. Aznap este már nem fogtunk semmit, így egy kevés ráetetés után csendesen elüldögéltünk a csónakban, majd lefeküdtünk aludni. Talán majd reggel.
Korai kelés ,forró kávé a felkelő napnál egy párás vízparton.. Kell ennél több???
Csalizás, újabb csalik, de nincs nagyobb hal. (Van csak nem tudjuk megfogni.)
Próbáljuk meg a zsilip alatt a süllőket - szól oda Luci. Legyen. Kell a kishal - csalihalfogás. Sikerül néhány snecit fogni mehetünk. Jelen állásban a Tisza tó víszintje néhány centivel lejebb van, mint a folyó így szépen jön át a zsilipen a víz, igen oxigéndús, biztosan itt tanyáznak a süllők. No lássuk.
Két óra kellemes mártogatás – két elakadás- öt 25-28 cm körüli kősüllő . Ennyi. Megyünk vissza az etetett helyre. A Mai este talán több halat ad. Beállás, előkészület az esti tábortűzre (esti szalonnasütés, hagymával parikával és egy üveg jófajta Villányi). Csalizás lebegtetett csalival. Ismét dévér, jönnek nagyobbak is, de mást nem fogunk, a nagy pontyok a mélyebb Tiszai vízben úszkálnak.
Másnap reggel indulás haza. Nem baj majd jövő héten.
Ismét a Tisza de most csak 2 nap. Délután 5 órakor láttuk miért nincs kapás – virágzik a Tisza-. Ezt leírni nem tudom, inkább a képek beszéljenek helyettem, A rengeteg kérész amely 5 óra körül kel életre és 7 órakor már csak holt kérészeket visz a víz. Ez a két óra az élet és ezt látni kell. Ahogy a kérészlárvát a hajóra sodorja a szél és a hajó széléb bújik elő kél életre.
Jövőre talán ugyanitt.
írta és fényképezte: Dombai Tamás
(a cikk 2013. augusztusában íródott)
