Merenyei pontyok

 

 

Utolsó előtti nap pont a legnagyobb melegben füstölős kapás, csónakkal fölé mentünk, kezdődhetett a fárasztás, a 3 librás bot karikába hajlott, de halat ez nem zavarta, arra vitt minket amerre akart, ő irányított. Fél óra elteltével úgy látszott kezd fáradni, mivel a csónakhoz egész közel folyt már a küzdelem, éreztem, percek kérdése és megpillanthatom a halat. Hát rosszul éreztem, ellenfelem megunva a csónak közelségét erőre kapott és több mint egy órának kellett eltelnie, hogy először a felszínre jöjjön. Ilyenkor már egészen biztosak voltunk benne, hogy óriási lesz, akár tórekord vagy még nagyobb. Tévedtünk, az egy dolog, hogy én, de a csónakban mellettem lévő tapasztalt táborvezetőt is csúnyán meglepte, hogy egy bőven 10 kiló alatti soványka tükörponttyal van dolgunk, nem tehettünk mást kiordítottunk a fárasztást a partról figyelőknek, hogy óriási, ekkora halat még nem láttunk, képen se, és természetesen visszafojtani a nevetést. Közel másfél órás kőkemény fárasztás után a hal végre megadta magát, számunkra pedig elérkezett a lebukás ideje, amit én ott kaptam, senki nem hitte, hogy mi tartott eddig, pedig ők is látták, hogy hajlott a bot. A hihetőség kedvéért azt meg kell említenem, hogy a fárasztás során másnak is volt kapása, és miközben mentek a hal felé, szóltak nekem, hogy ne engedjem vissza a halat, ők is látni szeretnék a kapitális példányt. A gond ott van, hogy mi egy órája fárasztottunk mikor ők elindultak, hamarabb kiértek és nagyobb halat fogtak. Sőt másnap megkérdezte a szemben horgászó, hogy mekkora volt a harcsa?