
Egyéjszakás kaland
Kisebb-nagyobb káosz után végre sikerült összeszedni a csapatot, és megindultunk a kiszemelt tóra. Megkezdtük a kipakolást, előkerültek szeretett Carp Zoom botjaink.
Két feeder botot dobtunk a parthoz közelebb, és halibutos pellettel töltöttük meg a method kosarat, amit egy fűszeres aromával tettünk még vonzóbbá. A horgokra a nagy kedvenc gumi kukorica került. Távolabbra, pedig bojlis botokat dobtunk kifejezetten nagyhalakat megcélozva. Mindent elrendeztünk, és a horgok már a vízben voltak, várva a potykákat.
Nem kellett sokáig várni. Egy kis potyka felrázta a csendet, és lehetőséget adva arra, hogy kipróbáljam a Carp Feeder horgászbotot. Minden mozdulatát érezni lehetett a kis pontynak. A horgászat nem mindig a nagy fogásokról szól, hanem a pillanatokról, amit az ember átél a tóparton.
Az éjféli koccintás után végre befejeztük az utolsó simításokat, és leheveredtünk. A munka, a nap során megélt élmények fáradalma szépen lassan elnyomott minket. A tóparti csend, az esti szellő hűvös simogatása egyre inkább elmélyítette az álom hívogatását.
Hajnal kettőkor szinte óramű pontossággal éles visítással szólalt meg a kapásjelző. A csendes éjszaka egy csapásra megszűnt. Az ajtót kivágva rohantam a botért, de az első lépésnél éles fájdalom hasított a talpamba – a kavicsok úgy vágtak bele a bőrömbe, mintha üvegszilánkokon gázoltam volna át. A hajnali hideg arcon csapott, a friss, csípős levegő kiűzte az utolsó álomfoszlányokat is a szememből. A nyeletőfék halkan engedte a zsinórt a halnak, miközben a bot parafa nyelét megragadva egy pillanat alatt minden más megszűnt létezni. A megbízható nyeletőfék tökéletesen váltott át az elsőfékre ezzel megkezdve a hosszúra nyúló harcunkat – a Karbon szálak ívesen görbültek, szinte minden mozdulatát érezni lehetett a halnak.
A kora esti pontyhoz képest jóval hevesebben küzdött, hosszú percek teltek el, majd hirtelen másik irányba vágott, és a zsinór meglazult – leakadt. Talán életem leghosszabb másodperce volt, a gyomrom görcsbe rándult az elvesztett küzdelem gondolatától… Aztán hirtelen a zsinór újra megfeszült, egy erős húzással rántott magával. A zsinór lassan rövidült, és minden egyes mozdulattal közelebb húztam magamhoz a halat.
Végül a felszínre tört – kapitális, pikkelyes test fordult meg előttem a víz felszínén. Az igazi nagy ponty amiért erre a tóra jöttünk. A pillanat hevében üvöltésem törte meg a csendes küzdelmet. Megvan.
Éreztem, ahogy az adrenalin lassan csitul bennem, de a kezem még mindig remegett.
A kötelező „potyka puszi” után megköszöntük a küzdelmet a halnak és vissza engedtük, hogy a többi horgásztársunk is részese legyen ennek az élménynek.